Másnap kora reggel Amarah és Vyth az ?rszálló k?z?s helyiségében találkoztak. A helyiség üres volt, az el?z? esti beszélgetésük nyomait még ?rizte az asztalon hagyott néhány tárgy.

  "úgy látom, készen állsz, Vyth."

  "Természetesen. Akár indulhatunk is." Vyth hangjában izgalom és felel?sség keveredett. "A négyes menekül? útvonalon menjünk. Az erd? felé vezet, így elkerüljük a kinti csatát."

  Amarah bólintott. "Nagyszer? ?tlet. Induljunk."

  Az utcák csendesek voltak, néhány ?r lézengett a városk?zpont felé. A fáklyák halvány fénye alig t?rte meg a hajnali s?tétséget. A város lassan elmaradt m?g?ttük, ahogy elérték a rejtekajtót.

  Az ajtó nyikorogva tárult fel. Egy hosszú, s?tét alagút nyúlt el?ttük. Ahogy beléptek, a fal mentén fáklyák gyúltak meg, lángjuk halvány fénybe burkolta a sz?k járatot.

  "Normál tempóban tizen?t-húsz perc, és kiérünk." mondta Amarah. "Az alagút az erd? egy eldugott részébe vezet, onnan pár órás út a barlang."

  A lépteik visszhangoztak a falak k?z?tt. A csend nyomasztó volt, csak a fáklyák pattogása t?rte meg.

  Az alagút végén Amarah megállította Vyth-et, majd lassan kinyitotta a kijáratot. Egy s?r? erd? peremén találták magukat.

  "Na, eddig tartott az egyszer?bb rész." Amarah elmosolyodott, de a tekintete éberen figyelte a k?rnyéket.

  "Igen." Vyth bólintott, majd k?rülnézett. "Innent?l óvatosabbnak kell lennünk. Lehet, hogy csapdákat rejtettek el a barlang k?rül."

  Amarah elismer?en figyelte. "Jól gondolod. Az ilyen helyeket háborús id?kben mindig biztosítják. Jobb felkészülni."

  Ahogy haladtak, az erd? egyre s?r?bbé vált. A nap sugarai alig t?rtek át a lombkoronán, a leveg? nyirkossá vált. T?bbsz?r is megálltak csapdákat hatástalanítani. Egy elrejtett k?télhurok, egy mérgezett nyílhegy a bokrok k?z?tt.

  Amarah egy pillanatra megállt, végignézett a hatástalanított csapdán, majd elgondolkodva megszólalt: "Ez így árulkodó lehet. Ha az ellenség erre jár, észreveszik, hogy valaki el?ttük járt."

  Vyth végignézett a csapdán. "Lehet, de ha vissza kell vonulnunk, nem akarok ezekbe belebotlani." A hangja határozott volt.

  A barlang el?tti domb tetejére mászva tiszta kilátás nyílt a tisztásra. Az egész terület ijeszt?en csendes volt. A fák nesztelenül hajladoztak a szélben, de mozgásnak semmi jele.

  "Nincs kinn ?rség. Bent sem érzek senkit." Amarah k?rbepásztázta a területet.

  "Talán rossz volt az információ?" kérdezte Vyth, enyhe bizonytalansággal a hangjában.

  Amarah megrázta a fejét. "Nem hiszem. A hírszerzésünk ritkán hibázik. Valami nincs rendben."

  Ezzel egy szó nélkül elindult a barlang felé.

  "Amarah Ezüstlovag? Hová megy?" Vyth utána sietett, kissé frusztráltan mormogva: "Ennyit arról, hogy én vezetem a csapatot..."

  A barlang bejáratánál megálltak. A leveg? itt melegebb lett, mintha a barlang mélyér?l sugárzott volna ki a h?ség.

  Amarah el?húzta a kardját, és óvatos léptekkel belépett. Vyth k?vette, fegyverét készenlétben tartva.

  "Egyre melegebb van." morogta Vyth, ahogy izzadság gy?ngy?z?tt a homlokán. "és valami furcsa érzésem van."

  "Ez s?tét energia." Amarah hangja komor volt. "Olyan er?s, hogy még te is érzed. Ez már ?nmagában sem jó jel."

  Vyth feszült figyelemmel pásztázta a barlangot. "Tudják, hogy itt vagyunk?"

  Amarah megállt, egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha hallgatózna, majd halkan felelt: "Talán. Elrejtettem az energiánkat, de egy igazán hatalmas er? így is észlelhet minket."

  ?

  A barlang mélyéb?l tábort?z fénye derengett. Amarah és Vyth megálltak a bejáratnál. A s?tét energia szinte rájuk nehezedett, minden lépésük nehezebb lett.

  "Nocsak, nocsak." szólalt meg egy ismeretlen hang. Egy s?tét hajú, v?r?sen izzó szem?, csuklyás férfi lépett el? a fal árnyékából. "Micsoda meglepetés. Nem vártam látogatókat."

  "Mi sem rád számítottunk." felelte Amarah, a kardjára téve a kezét. "Ki vagy és mit keresel itt?"

  A férfi felnevetett. "Nem szükséges tudnotok. De ha már kérdezted, a S?tét Isten, Khuarus egyik legfels?bb szolgálója vagyok. Egy S?tét Herceg."

  Amarah el?rántotta kardját. Vyth is megmarkolta a fegyverét.

  "Nem hagyjuk, hogy véghez vidd a terved, bármi is legyen az."

  A S?tét Herceg ismét felnevetett. "Azt hiszitek, van esélyetek ellenem?"

  Egyetlen mozdulattal Amarah felé csapott. Amarah kivédte a támadást, majd villámgyorsan a férfi nyaka felé suhintott, de az elképeszt? gyorsasággal kitért. Egyetlen rúgással hátral?kte Amarah-t, aki a f?ldre zuhant.

  "Kiábrándító..." jegyezte meg a S?tét Herceg. "Azt hittem, jobban szórakozom majd." Tekintete ekkor Vyth-re siklott. "és te? Gyengébb vagy nála... vagy legalábbis annak t?nsz."

  Megindult felé, de Vyth készen állt. A támadását hárította, majd r?gt?n visszavágott. A S?tét Herceg szeme meglepetten villant fel, de hamar mosolyra húzta a száját.

  Vyth sorozatos csapásokkal próbálta hátrálásra kényszeríteni, de az ellenfél mozdulatai túl gyorsak voltak. Egyik támadás sem talált célba. K?zben Amarah is feltápászkodott, és villámmágiával er?sítette meg a kardját. A S?tét Herceg nem vette észre, hogy m?gé került. Egyetlen mozdulattal hátba szúrta.

  A férfi megtorpant, a mellkasából kiálló pengére meredt. Aztán halkan felnevetett.

  "Nem is rossz." mormolta. "Alábecsültelek." A k?vetkez? pillanatban a teste lángokká foszlott, majd néhány méterrel arrébb formát ?lt?tt. A seb elt?nt, mintha meg sem t?rtént volna.

  "Na, akkor j?het a második k?r." mondta vigyorogva. Kezeit lángba borította, majd ismét támadt.

  Amarah el?relépett, gyorsaságát villámmágiával n?velve hárította a csapást, Vyth pedig oldalról támadt. A S?tét Herceg azonban egy mozdulattal elkapta Vyth pengéjét, majd t?zgolyót idézett és Amarah felé hajította. Amarah elugrott, de a S?tét Herceg nem engedte el Vyth kardját, a f?ldre rántotta vele együtt.

  Vyth épp feltápászkodott volna, de a S?tét Herceg lángoló ?kle már lendült felé. Az utolsó pillanatban Amarah k?zbelépett, csapásával kiz?kkentve az ellenfelet.

  Vyth ekkor megérezte, hogy a kardja energiája felébred. A Szent er? végigáramlott rajta, fénye vakítóan izzott. Bár alig volt ideje kiismerni a kard képességeit, a veszélyhelyzet ?szt?n?sen mozgásba hozta. Egyetlen er?teljes csapással indult a S?tét Herceg felé.

  Az ellenfél hátraugrott, de a kard pengéje így is felsértette a mellkasát. A S?tét Herceg felszisszent, a kezét a sebére szorította.

  "Nocsak..." jegyezte meg halkan. "Alábecsültelek titeket."

  Egy mozdulattal hatalmas lángoszlopokat idézett k?réjük, csapdába ejtve ?ket. A k?vetkez? pillanatban olyan gyorsan mozdult, hogy nem tudtak védekezni. Sorozatos ütések sújtották ?ket, és pillanatokon belül a f?ldre kerültek.

  A S?tét Herceg felemelte a kezét, készen a végs? csapásra. De aztán megtorpant. Egy pillanatig csak figyelte ?ket, majd halkan felnevetett.

  "Elég volt." mondta. "élveztem ezt a kis harcot. De legk?zelebb nem leszek ilyen kegyes."

  Megfordult, és lassan a kijárat felé indult. Miel?tt elt?nt volna a barlang s?tétjében, még egyszer visszanézett rájuk.

  "Remélem a k?vetkez? alkalomkor er?sebbek lesztek."

  A k?vetkez? pillanatban elnyelte a s?tétség.

  ?

  Néhány másodperccel kés?bb Amarah nehezen feltápászkodott, a barlang kijárata felé pillantott, de a S?tét Herceg már nem volt sehol. Vyth-hez lépett, felsegítette a f?ldr?l.

  "Jól vagy?" kérdezte.

  "Azt hiszem." Vyth alig állt a lábán. "Alig bírok megmozdulni... A S?tét Herceg elment?"

  "Igen. De nem értem, miért hagyott minket életben." Amarah a kijárat felé nézett. "Akárhogy is, a küldetésünk itt véget ért. Siessünk vissza Glelrun-ba és számoljunk be Aryn F?papnak."

  Vyth bólintott, majd lassan elindultak kifelé. Miután meggy?z?dtek róla, hogy nem leselkedik rájuk újabb veszély, útnak indultak.

  A sérüléseik miatt a visszaút lassabban telt. A nap már lenyugodott, mire visszaértek az alagúthoz, de végül sikerült bejutniuk a város falain belülre.

  Egyenesen a Templomba mentek, ahol Aryn már a bejáratnál várta ?ket. Amint meglátta az állapotukat, azonnal gyógyító mágiát alkalmazott.

  "Mi t?rtént?" kérdezte.

  "?sszefutottunk egy S?tét Herceggel." Amarah hangja feszült volt. "Elég csúnyán elbánt velünk... Aztán amikor meg?lhetett volna, távozott."

  "S?tét Herceg?" Aryn arcán nyugtalanság suhant át. "Ez nem lehet véletlen. Az ostrom ellenére sem számítottam rá, hogy egyikük személyesen jelenjen meg... Valami sokkal nagyobb dolog készülhet a háttérben."

  Mire befejezte a mágiát, Amarah és Vyth sérülései teljesen elt?ntek.

  "Ez hihetetlen..." Vyth a karját nézte.

  "Aryn F?pap rendelkezik a leger?sebb gyógyító mágiával Glelrunban." mondta Amarah. "Az Istenn? áldása teszi lehet?vé."

  Aryn intett, hogy k?vessék. "Menjünk be, ezt alaposabban át kell beszélnünk."

  A F?pap termében Aryn komoran hallgatta végig a beszámolót.

  "Ez nem lehet véletlen." mondta végül. "Egy S?tét Herceg sosem jelenik meg ok nélkül. Ki kell derítenünk, mi állhat a háttérben."

  "Aryn F?pap..." kezdte Vyth. "Pontosan kik is ezek a S?tét Hercegek?"

  "Ketten vannak, Argath és Vorgath." felelte Aryn. "Argath az eszesebb, stratégikusabb. Mindig pontosan tudja, mit miért tesz. Vorgath ezzel szemben pusztító, kegyetlen és kiszámíthatatlan. A leírásotok alapján Argath-tal találkoztatok. és ha életben hagyott benneteket, annak oka van."

  "Nem lehet, hogy egyszer?en nem látta értelmét, hogy végezzen velünk?" kérdezte Vyth.

  Aryn megrázta a fejét. "Argath nem kegyelmez csak úgy. Ha életben hagyott titeket, az azt jelenti, hogy szüksége van rátok valamire."

  "Van már valami terve?" kérdezte Amarah.

  "Egyel?re még nincs. Beszélek Ylena Istenn?vel. Talán ? tud t?bbet."

  Amarah bólintott. "Kérem, értesítsen, ha bármiben segíthetünk."

  Már épp indultak volna, amikor Aryn megállította ?ket.

  "Vyth." Egy pillanatig mérlegelte a szavait. "Látva az elszántságodat és képességeidet, szeretném felajánlani, hogy lépj el? Ezüstlovaggá."

  Vyth d?bbenten nézett rá. "én... Aryn F?pap, nem tudom, mit mondjak. Természetesen megtisztel?, de... Miért pont én? Vannak nálam képzettebb ?rz?k is, akik jobban rászolgáltak erre."

  Aryn elmosolyodott. "A háborúban sok veszteségünk volt. T?bbeket is el?léptetünk, és új ?rz?ket is kell toboroznunk, hogy pótoljuk az elesetteket. Nem te vagy az egyetlen, de a képességeid és az elszántságod alapján úgy érzem, megérdemled ezt a lehet?séget."

  Support the creativity of authors by visiting the original site for this novel and more.

  "De én még a kiképzésem végét sem értem el..." mondta Vyth bizonytalanul.

  "Ez nem akadály." válaszolt Aryn. "Amarah mellé kerülsz, ? fog tovább tanítani. De van még egy oka annak, hogy téged választottalak... viszont err?l egyel?re nem beszélhetek."

  Vyth egy pillanatig hallgatott, majd bólintott. "Elfogadom. és k?sz?n?m."

  Aryn halvány mosollyal figyelte. "Bízom benne, hogy hamar felzárkózol Amarah szintjére."

  "Vyth minden segítséget megkap t?lem, hogy így legyen, Aryn F?pap." mondta Amarah.

  "Jó. Pár napon belül megtartjuk az avatási ceremóniát. Addig készüljetek fel. Ha el?relépés lesz a S?tét Hercegek ügyében, készen kell állnotok."

  "értettük." mondta Amarah.

  Aryn bólintott. "Most pedig menjetek, és pihenjetek. Kiérdemeltétek."

  Amarah és Vyth meghajoltak, majd elhagyták a Templomot.

  ?

  Pár nappal kés?bb, kora reggel Vyth kopogásra ébredt. álmosan feltápászkodott, majd az ajtóhoz sietett. Ahogy kinyitotta, Amarah állt el?tte.

  "Vyth." szólalt meg az Ezüstlovag. "Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak."

  "Amarah Ezüstlovag? Nem gond. T?rtént valami? Fejlemény a S?tét Herceggel kapcsolatban?" kérdezte Vyth, még mindig kissé álmosan.

  "Sajnos nem. Igazából Aryn F?pap küld?tt, hogy értesítselek, holnap délel?tt tartjuk az Ezüstlovaggá avatásodat. Szeretnélek egy kicsit felkészíteni rá."

  "Holnap?" Vyth zavartan megvakarta a tarkóját. "Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá... úgy érzem, készen állok, de azért még nem igazán tudom, mire számítsak."

  "Nem kell aggódnod." válaszolt Amarah. "Ez csak egy formaság, nem kell nagy felhajtásra gondolnod. A háborús helyzet miatt a ceremónián sem lesz jelen minden ?rz?, de ett?l függetlenül ugyanolyan fontos esemény marad. Az új Lovagoknak most azonnal kiemelt feladatok várnak, de ne aggódj, ahogy Aryn F?pap is mondta, végig melletted leszek és segítek."

  "Ezt el?re is k?sz?n?m." bólintott Vyth. "Szóval mire számítsak pontosan?"

  "Nem lesz bonyolult. Néhány fontosabb ?rz? és Lovag lesz jelen, valamint Aryn F?pap, aki beszédet tart és felavatja az új Lovagokat, miután felesküdt?k a Templom szolgálatára. A t?bbit majd ott meglátod, nem szeretném el?re lel?ni az élményt." nevetett fel Amarah.

  ?

  Másnap reggel Vyth felkészült az avatásra. Amarah tanácsára magára ?lt?tte az ?rz? páncélját, oldalára k?t?tte a kardot, amelyet a Templom fegyverraktárából kapott.

  Ahogy végighaladt a város utcáin, néhány ismer?sébe botlott, akikkel együtt tanult az Akadémián. Sokan gratuláltak, mások irigykedve figyelték, ahogy a Templom felé tartott. Vyth kissé zavarban volt. Még be sem fejezte a kiképzését, és máris kiválasztották Ezüstlovagnak.

  A Templom bejáratánál Amarah várta.

  "á, Vyth. Ideértél."

  "Szép napot, Amarah Ezüstlovag. Remélem, nem késtem el."

  "Nem, id?ben vagy. Na gyere, Aryn F?pap már bent várja az ?rz?ket, akiket kijel?ltek."

  Ahogy beléptek a hatalmas terembe, Vyth végigpillantott a díszített falakon, a kifeszített zászlókon, a sorokban elhelyezett gyertyatartókon és virágokon. A terem végében Aryn állt néhány Ezüstlovag és ?rz? társaságában. Mosolyogva intett feléjük.

  "Amarah, Vyth." k?sz?nt?tte ?ket. "Már majdnem mindenki itt van a leend? Ezüstlovagok k?zül."

  "Már féltem, hogy elkésem." Vyth idegesen elmosolyodott.

  "úgyis megvártunk volna." Aryn biztatóan biccentett. "Fel tudtál készülni?"

  "Amarah Ezüstlovag elmondta, mire számítsak, de azért még izgulok."

  "Nem kell izgulni." Aryn k?rbepillantott a teremben. "Még várunk néhány embert, aztán kezdjük az avatást. Addig beszélgess a t?bbiekkel vagy foglald el magad."

  Vyth bólintott, majd Amarah-val együtt k?rbejárta a termet.

  Mire minden kijel?lt ?rz? megérkezett, Aryn felszólalt.

  "Megkérem az ?rz?ket, hogy fáradjanak el?re, és álljanak sorba egymás mellé."

  ?sszesen heten álltak a sorba. Vyth a negyedik helyet foglalta el. Figyelte, ahogy Aryn az els?h?z lépett, és elkezdte a beszédét.

  A szíve egyre hevesebben vert. Nem is tudta, miért volt ennyire ideges. Erre a pillanatra várt. Erre készült.

  Amíg ezen gondolkodott, Aryn már el?tte állt.

  "Vyth. Kérlek, mondd el az esküt."

  Vyth végignézett a t?megen. Meglátta mesterét, aki mosolyogva bólintott felé. Egy pillanatra megk?nnyebbült.

  Mély leveg?t vett, majd Aryn szemébe nézett.

  "Fogadom, hogy én, Vyth, az életemet szentelem Glelrun védelmére. J?jj?n bármilyen veszély, minden er?mmel azon leszek, hogy cselekedeteim er?sítsék Glelrun városának békéjét, megóvjam annak polgárait, és hogy az elk?vetkezend? csatákban gy?zelemre vigyem csapatainkat."

  Aryn bólintott, majd továbbhaladt.

  Miután minden ?rz? elmondta az esküjét, Aryn felemelte a kezét.

  "Ett?l a naptól kezdve ti, kik esküt tettetek, Ezüstlovagokként szolgáltok tovább. A városért tett szolgálatotok nem marad jutalom nélkül. Kérlek titeket, esküt?kh?z h?en védelmezzétek Glelrun-t életetek végéig."

  Ezután intett az új Ezüstlovagoknak, hogy vonuljanak át a terem m?g?tti helyiségbe. Amíg ?k átsétáltak, Aryn megk?sz?nte a polgároknak a részvételt, majd kellemes szórakozást kívánt az ünnepséghez.

  Odabent Aryn még egy utolsó beszédet intézett hozzájuk.

  "Szeretném megk?sz?nni, hogy vállaltátok ezt a hivatást, és esküt tettetek, hogy Ezüstlovagként harcoltok tovább Glelrunért. A rangotok tiszteletet érdemel. Az ?rz?k felnéznek majd rátok. Segítsétek ?ket, n?veljétek az akaratukat, hogy egy napon ?k is megvédhessék a várost. Ha bármikor kérdésetek vagy kérésetek lenne, forduljatok hozzám. Hozzáférést kaptok a Templom fegyverraktárához is. Ha bármilyen felszerelésre van szükségetek, kérjetek, és megkapjátok."

  Egy pillanatra végignézett rajtuk.

  "Most pedig menjetek és élvezzétek az ünnepséget."

  Az újdonsült Ezüstlovagok meghajoltak, majd csatlakoztak az ünnepl? t?meghez.

  ?

  Néhány nappal az avatás után Amarah és Vyth az Istenn? Temploma felé tartottak. Aryn hívatta ?ket.

  Amint beléptek, Aryn már várta ?ket.

  "?rül?k, hogy ilyen gyorsan ideértetek." Aryn egy pillanatig elhallgatott, majd folytatta. "Fontos információt kaptunk. A démonok seregének stratégiai parancsnoka holnap hajnalban egy kulcsfontosságú megbeszélést tart. A találkozó a parancsnoki táborban lesz, ami nem messze helyezkedik el a csatamez?t?l. Ha a seregeiket megkerülitek, néhány óra alatt elérhetitek a helyszínt."

  Aryn tekintete komoly volt.

  "A feladatotok egyszer?. Behatoltok a táborba, és elpusztítjátok a stratégiai parancsnokot."

  Amarah és Vyth figyelmesen hallgatták.

  "Ebben segítségetekre lesz egy személy. Vele a helyszínen találkoztok. A tábortól nem messze, egy tisztáson fog várni rátok. éjszaka induljatok, hogy legyen id?t?k átbeszélni vele a részleteket."

  Amarah és Vyth bólintottak, majd meghajoltak Aryn el?tt.

  Nem vesztegették az id?t. Visszaindultak a F?hadiszállásra, hogy felkészüljenek.

  ?

  Gyorsan felkészültek a küldetésre, majd maradt egy kis idejük pihenni indulás el?tt.

  A városon kívül állomásozó démonsereget kikerülve indultak útnak a kijel?lt találkozóhelyre. Végig rejt?zk?dtek, hogy elkerüljék az ellenséges ?rszemek figyelmét. Néhány óra alatt elérték a tisztást, ahol egy csuklyás alak várta ?ket.

  Az idegen már távolról intett feléjük.

  "Végre ideértetek..." szólt, mik?zben levette csuklyáját.

  Egy fiatal elf férfi állt el?ttük. Hosszú, fekete haja lazán omlott a vállára, s?tét szemei élesen végigmérték ?ket.

  "Feltételezem, te vagy a segítség, akir?l Aryn beszélt." szólalt meg Amarah.

  "így van." bólintott az elf. "Aendryr vagyok... Ti pedig Amarah és Vyth." Egy pillanatra elid?z?tt rajtuk. "Aryn sokat mesélt rólatok. Azt mondta, sikerre viszitek ezt a küldetést. Remélem, igaza lesz... Az, hogy egyáltalán találkozom veletek, már ?nmagában nagy kockázat."

  "Ne próbáld úgy beállítani, mintha mi k?ny?r?gtünk volna a segítségedért." vágott k?zbe Vyth. "Parancsot teljesítünk. Nélküled is boldogulnánk, úgyhogy ha ekkora áldozat, nyugodtan visszavonulhatsz... Az elfek tényleg olyan undokok, mint mondják."

  Aendryr elmosolyodott.

  "Jól van már, csak vicceltem." vonta meg a vállát. "De tetszik a stílusod. Ami az elfeket illeti... Sokunk nem szívleli az embereket a múltbeli események miatt. De ne ítélj el mindenkit egyformán. Nekem a munkám része, hogy ezt a hozzáállást mutassam, de nincs kül?n?sebb bajom az emberekkel. Az elfek és az emberek k?z?tti konfliktus mindig is kétoldalú volt."

  "A múltban sok vita volt k?ztünk." bólintott Amarah.

  Aendryr elkomorodott.

  "De térjünk a lényegre. Aryn bizonyára elmondta a küldetés célját. én biztosítom, hogy véghez tudjátok vinni." Egy pillanatra k?rbepillantott, majd halkabbra vette a hangját. "Aryn kémei k?zé tartozom. A démonok bizalmába férk?zve gy?jt?k információt. Amint megtudtam, hogy a stratégiai parancsnok egy fontos megbeszélést tart, azonnal értesítettem Aryn-t."

  "A démonok megbíznak benned?" kérdezte Amarah. "Hogyan sikerült elérned?"

  Aendryr halkan felnevetett.

  "Nem volt egyszer?. Bizonyára hallottatok az elfek életenergiával kapcsolatos mágiájáról. A legt?bben ezt a természet formálására és gyógyításra használják… de létezik egy másik ága is." A tekintete megkeményedett. "Néhány elf képes ezt a mágiát pusztításra fordítani. Az elfek s?tét mágiájának nevezik. én egyike vagyok azoknak, akik birtokolják ezt az er?t."

  Amarah és Vyth ?sszenéztek.

  "Amikor Aryn megbízott azzal, hogy férk?zzek a démonok k?zé, zsoldosnak adtam ki magam. Elég volt megmutatnom nekik ezt az er?t... Nem volt választásuk, el kellett fogadniuk. Persze nem bíztak bennem azonnal. évekbe telt, mire elnyertem a bizalmukat."

  Vyth arcán d?bbenet suhant át.

  "így már érthet?, miért mondtad, hogy kockázatos találkoznod velünk."

  Aendryr halványan elmosolyodott.

  "?rül?k, hogy értitek a helyzetemet. Sok áldozatot hoztam ezért a megbízásért." Egy pillanatra elmerengett, de hamar visszatért a jelenbe.

  "Ami a küldetést illeti..." folytatta. "A stratégiai parancsnok megbeszélésén más fontos démonok is jelen lesznek. Mivel titkos találkozóról van szó, kevés test?r fogja ?ket védeni. Attól tartanak, hogy az információ kiszivároghat. Ez a mi lehet?ségünk. Behatoltok a táborba és elpusztítjátok ?ket. Ezüstlovagként rendelkeztek Szent er?vel. Ez nagy el?ny lesz a démonok ellen."

  Egy pillanatnyi csend állt be.

  Aendryr keresztbe fonta a karját.

  "Ne is kérdezzétek, miért nem bíznak a démonok még egymásban sem. T?bb év után sem j?ttem rá... De a természetük már csak ilyen."

  ?

  Amarah és Vyth egymásra néztek. "Rendben van." bólintott Amarah. "Induljunk, hogy id?ben odaérjünk."

  Néhány percnyi rejt?zk?d? haladás után elérték a tábort. Aendryr pontosan tudta, melyik sátorhoz kell menni. Félrees? helyen állt, távol a t?bbiekt?l.

  "Az lesz az" mutatott a sátorra. "A parancsnok direkt tette távolabb a t?bbiekt?l. így zavartalanul beszélhetnek. Az ?rszemeknek innen jó rálátásuk van a k?rnyékre, ezért veszélyes k?zel kerülni."

  "Hogyan jutunk oda észrevétlenül?" kérdezte Vyth.

  Aendryr elmosolyodott. "A megbeszélések el?tt mindig elküldik az ?rszemeket, nehogy kihallgassanak valamit. Ahogy elhagyják a posztjukat, mi is megindulunk."

  "és benned mégis bíznak?" vonta fel a szem?ld?két Amarah.

  "Elég er?snek tartanak, hogy hasznos legyek. De nem eléggé, hogy beengedjenek egy ilyen megbeszélésre. Még mindig csak egy zsoldos vagyok a szemükben."

  R?vid ideig várakoztak. Aztán mozgás támadt. Az ?rszemek elhagyták a helyüket.

  "Ez az. Most vagy soha." mondta Aendryr.

  Gyorsan a sátorhoz lopakodtak. Néhány méterre t?le, egy szikla m?g?tt rejt?zve hallgatták a beszélgetést.

  "...ha eljutunk a hegyre, onnan már k?nny? dolgunk lesz." szólt az egyik démon.

  "A Templomot ?rzik." felelte a másik.

  "A hegy a kulcs. Ha feljutunk és észrevétlenek maradunk, már csak a F?pappal és néhány ?rz?vel kell számolnunk."

  "A F?pap?" kérdezte valaki gyanakodva.

  "Legrosszabb esetben. Khuarus parancsa világos. El kell pusztítani a szobrot. Ez az ostrom valódi célja."

  "és utána?"

  "Visszavonulunk. A szobor elpusztítása legyengíti Ylena-t. Nélküle a város védtelen."

  "Nem a város számít. Khuarus célja maga Ylena. Ha a szobor megsemmisül, végleg végezhet vele."

  A sátorban elcsendesedtek.

  "Szóval tényleg a szobor a céljuk..." súgta Amarah. "Ez baj."

  "De miért ilyen fontos nekik egy szobor?" kérdezte Vyth.

  Aendryr a szemét lehunyva válaszolt. "Az Istenek képesek erejük egy részét tárggyá formálni. Ez az úgynevezett Er?tárgy. Ha az Isten meghal, az Er?tárgy révén feltámadhat. Ha viszont el?bb elpusztítják azt, akkor végleg vége."

  "Ez a szobor Ylena Istenn? Er?tárgya." szólt halkan Amarah. "Csak a F?pap és az Aranylovagok tudnak róla. Honnan tudja ezt Khuarus...?"

  "Aranylovagok?" gondolta Vyth. "Err?l még sosem hallottam..."

  "Nem engedhetjük, hogy véghezvigyék a tervet." mondta Amarah. "és azt sem, hogy más démonok is tudomást szerezzenek róla."

  "Választhatott volna kevésbé felt?n? Er?tárgyat is..." jegyezte meg Aendryr.

  "Ylena Istenn?t egyszer már legy?zte Khuarus, a S?tét Isten. Akkor még nem tudták, mi az ? Er?tárgya, így Ylena felhasználhatta azt a visszatéréshez. Nem sokkal kés?bb Khuarus ismét támadást indított ellene. Mivel Ylena még nem volt teljes ereje birtokában, kénytelen volt egy újabb Er?tárgyat létrehozni. Ez az oka annak, hogy most egy ilyen méret? tárgyról van szó."

  Aendryr a sátorra nézett. "Mi legyen a terv?"

  "?ten vannak. Mi ketten támadunk. Te le tudod fogni ?ket?"

  "A mágiámmal igen. Indákkal lefogom ?ket. K?nnyebb dolgotok lesz."

  "Jó. Akkor induljunk." bólintott Amarah.

  Mindhárman megindultak. A sátorhoz érve három irányból k?zelítették meg. Fegyverükkel vágást ejtettek a sátor falán, majd berontottak.

  A sátorban valóban ?t démon volt. Aendryr azonnal mágiát idézett. Indák csaptak ki a f?ldb?l, és két démont szorosan lefogtak.

  "Aendryr?!" kiáltott a parancsnok.

  "üdv?zletem, parancsnok. Rég nem találkoztunk." vigyorgott Aendryr.

  Amarah és Vyth nem vesztegették az id?t. Lesújtottak a lefogott démonokra. A t?bbiek ekkor hátraugrottak, és m?g?ttük egy portál nyílt. A parancsnok és két társa azon keresztül elt?nt.

  "A francba!" sziszegte Amarah. "Nem gondoltam, hogy portált tudnak nyitni."

  "én sem..." válaszolt Aendryr. "Most már az álca sem ér semmit."

  "Most mihez kezdünk?" kérdezte Vyth.

  ?

  Amarah k?rülnézett a sátorban. Az asztalon t?bb irat is hevert, amelyek a démonok tervét vázolták Ylena Istenn? szobrának elpusztítására. Gyorsan ?sszeszedte a papírokat, majd kisétált, és a távolban elterül? démon tábort figyelte.

  "Ezt elrontottuk. A parancsnok meglógott, de most már tudjuk, mire készülnek. Remélhet?leg nem fognak próbálkozni. Mindenesetre fel kell készülnünk. és ha már úgyis itt vagyunk..." pillantott Vyth-re és Aendryr-re. "Mi lenne, ha csinálnánk egy kis kárt?"

  "Mire gondol, Amarah Ezüstlovag?" kérdezte Vyth.

  "A táborban lév?k még nem tudnak rólunk. Belülr?l támadva meglephetjük ?ket. Aendryr, te képes vagy elf mágiát használni. Mi meg Szent er?t. Mi lenne, ha kombinálnánk a kett?t?"

  Aendryr elmosolyodott. "Tetszik a gondolat. Csináljuk."

  A démon tábor felé indultak. Aendryr mágiájával n?vényeket, fákat és virágokat idézett meg, amelyek a csupasz f?ldb?l t?rtek el?. Amarah Szent ereje feler?sítette ezeket, és a n?vényzeten keresztül tiszta Szent er? áradt szét.

  Vyth figyelte ?ket, leny?g?zve a látványtól, ? még nem volt képes ilyen mágiahasználatra.

  Ahogy a Szent energia elárasztotta a tábort, a démonok pánikba estek. A legt?bben menekülni próbáltak, néhányan sikoltozva futottak az erd?be, mások a fájdalomtól ?sszeestek, testük porrá vált a rájuk nehezed? Szent er? hatására.

  A tábor r?vid id?n belül kiürült. Amarah, Vyth és Aendryr ezután visszaindultak Glelrun-ba, egyenesen az Istenn? Templomához, hogy beszámoljanak Aryn F?papnak. A visszaúton látták, ahogy az ?rz?k f?lénybe kerültek a harcban. A démonok utánpótlás nélkül már nem bírták tartani magukat.

  Miután elérték a város falát, egy rejtekajtón át jutottak be, és perceken belül a Templomhoz értek. Aryn már az el?csarnokban várta ?ket.

  "Visszatértetek. Gondolom, sikeresen teljesítettétek a küldetést." mosolygott Aryn.

  "Nem egészen..." válaszolt Amarah. "A parancsnok meglépett, miel?tt elkaphattuk volna. Portált nyitott, túl gyorsan reagált."

  "Ez sajnálatos. De a démonok visszavonultak. Mi t?rtént még?"

  Amarah átnyújtotta a papírokat. "A terveiket megszereztük. Ezután megtisztítottuk a tábor k?rnyékét. A démonok nem bírták a Szent er?t, menekültek vagy elpusztultak."

  Aryn átlapozta a dokumentumokat, majd bólintott. "Remek munka. Talán még jobban is jártunk így. Ha csak a parancsnokot iktattátok volna ki, nem biztos, hogy rászánjátok magatokat egy ilyen szint? tisztításra. Ez sokkal nagyobb csapás volt számukra."

  "K?sz?n?m a munkátokat. Térjetek vissza az ?rszállóra és pihenjetek."

  Aendryr ekkor szólt. "én akkor megyek is."

  "Ha van kedved, maradj Glelrun-ban." ajánlotta Aryn. "Most, hogy az álcád leleplez?d?tt, nem sok értelme van visszatérned."

  "Rendben. Ha lesz munkája számomra, számíthat rám." bólintott Aendryr.

  Aryn intett, hogy maradjon, ?k ketten beszélgetni kezdtek. Amarah és Vyth meghajoltak, majd elhagyták a Templomot.

  Még aznap este Aryn ismét hívatta ?ket. Ahogy megérkeztek, Aryn már várt rájuk.

  "Ne haragudjatok, hogy ilyen hamar zavarom meg a pihenéseteket. Jó híreim vannak. A démonok teljesen visszavonultak. úgy t?nik, visszatértek az Alvilágba."

  "Ez igazán jó hír." mondta Amarah.

  "A jelenlegi helyzetet figyelembe véve szeretnélek megkérni valamire, Amarah. Szeretném, ha a k?vetkez? id?szakban Vyth tanítója lennél. Mivel a kiképzése nem ért véget, bizonyára vannak még hiányosságai. Emellett jó lenne, ha megtanítanád neki a mágia alapjait, valamint a Szent Tárgyak megfelel? használatát."

  "Rendben van. Mindent megteszek, hogy a lehet? legjobban fejl?dj?n." bólintott Amarah.

  "és én is k?sz?n?m a bizalmat." szólt Vyth. "Mindent meg fogok tenni, hogy méltó legyek erre."

  "Nagyszer?." mosolygott Aryn. "Térjetek vissza, pihenjetek. Holnaptól új szakasz kezd?dik számotokra."

  Amarah és Vyth meghajoltak és távoztak. Másnaptól kezdve megkezdték az edzéseket. A szabadidejük nagy részét gyakorlással t?lt?tték, hogy Vyth minél jobban elsajátítsa a mágiahasználatot, azt a területet, amelyben eddig semmilyen tapasztalata nem volt.